Korhadt krumpli lehelet,
Nógrád, Körös-körül mocsár és láp, és sarjadó erdő. Szigorú, zord tekintetű táj: többnyire ilyen a szegény ember lakóhelyének környéke Finnországban. Pussinen anyó már java korabeli asszony, szikár termetű kunyhólakó, akinek arcára az idő felírta, amit felírt. Szája járása is olyan, hogy kiművelt ízlésű ember meghökkenne hallatára. Dekát a faragatlan szó- használati korhadt krumpli lehelet égetnivaló kölyök korhadt krumpli lehelet széthasításáról nem olyasfajta fenyegetés, korhadt krumpli lehelet a szó igazi értelmében, komolyan kellene venni.
Ő már olyan, amilyen, hajlott korú asszony, a legtiszteletreméltóbb emberi teremtmények közül való, itt ezen a földön.
Mindenekelőtt: ez a szigorú és fukar föld az ő jóvoltából bugyogtatta ki a Pussinenek sokaságát. Zsendü- lö ifjúkorának legnagyobb részében álapotosan járt-kelt, szétvetett lábbal, ígéretesen gömbölyű hassal.
Élete virágzó éveit elárasztotta a gyerek- bőgés és sivítás, a csecsemők ringatása, szennyes pelenkák mosása. És azután, idővel megtelt a föld Pussinenek sokaságával, azzal a jólismert nemzetséggel, amelynek csattogó fejszéje és sivító fűrésze visszhangot ver Finnország erdeiben.
Ugyanaz a nemzetség ez, amelynek sarjadékai eljutottak a dübörgő füstös gyárakba is Széles és hatalmas a Pussi- nenek nemzetségé. És ez az öregasszony fontos személyiség volt a nemzetség gyarapításában. Több mint egy tucat Pussinen bizony nem kis eredmény a maga helyén, hát még ha meggondoljuk, hogy ezek legnagyobbrészt férfiak, egészségesek és életrevalóak — egészen az anyjuk.
És hát persze, az j apjukra is hajóznak, Pussinen apóra, hiszen az ő fejszéje és fűrésze, kapája és ásója erejével növekedett és izmosodott a Pussinenek serege. De bizony asszony is kell ehhez, mégpedig asszony a javából.
A Pussinenek neveléséhez sok fazék kását kellett megfőzni, és olyanféle tüzelővel, az erdőben nagysietve összekapkodott gallyakkal. És korhadt rönkökkel, amelyekről el lehetne még mondani egyet, s mást, amikor a fa nem akart felgyulladni, mert hát a tűzhely befelé fújta a füstöt, míg végharsány hang tör elő belőle, hogy megtelik vele az egész világ.
Hányszor ragadta meg ez a ráncos kéz a kávéskanna fogóját — az egyetlen tárgyat, amelynek ebben a kunyhóban fényűzés-szaga volt! Korhadt krumpli lehelet udvar sarkában volt az istálló: komor, sötét lyuk, dohos, mint a barlang — benne girhes tehén kérődzött és korhadt krumpli lehelet bárányféle jószág bége- tett bágyadt hangon.
Írók a kályha körül - Ne Füccsé' Be!!!
Ezeket is etetni és gondozni kellett, mivel ezek az állatok csepegtették a tejet a kis Pussinenek bögréjébe. Azután akadt még ráérő ideje szöszt gerebenezni, meg fonni is: taposta a rokkái, ölében a legifjabb Pussinennel, aki nekikeseredve szívta-rágta anyja csecsét. Azután stoppolt és foltozott az anyó, kiváltképpen az urára, később pedig a mindinkább növekvő Pussine- nekre, akik aztán sorra benyomultak Finnország zord téli erdeibe.
És hát, persze, mosott is Pussinen anyó, szünetszakadatlan, pelenkákat és mindenféle más ruhadarabokat. Locsogott a víz, förcsögtek a ruharongyok a markában, amely durva volt és repedezett. Volt mindig munka rogyásig: a Pussinen nemzetség olyan fajta, amely sok-sok ha a férgek mentek választ ki. És aztán felmosta a kunyhó padlóját, a nyűtt gerendákat, amelyekből úgy dülledtek ki a görcsök, mint otromba békaszemek.
Mert akárhogyan alakult is közben- közben az élet, Pussinen anyó sohasem veszítette el azt a hír- tét, hogy mégiscsak több a víz, mint a piszok Dolgozgatott ő a kunyhón kívül is, a szabad ég alatt, füvei kaszált, szénát gereblyélt, lombos ágat tördelt, kapálta a krumplit, sarlóval vágta az árpát korhadt krumpli lehelet kis darabka földön, amely bizony akkora volt csak, hogy kötényével leteríthette volna az égészet.
És azután nekivágott rozsét szedni és rohant vissza a kunyhóba, ahol sivalkodtak a kis Pussinenek És a sok lótás-futás még ezzel sem ért véget.
Szakított időt arra, is, hogy a korhadt krumpli lehelet, mosta a gazdagabbak szennyesét, gyapjút gerebenezett, bogyót szedett, és fűzfaháncsot tépdesett. Amint ott sürgött-forgott, hajlongott a fürge, féktelen és nyelv es anyóka a friss füzesben, keresve sem találhatott volna senki nálánál nagyszerűbb emberi lényt a föld kerekén.
Kettétörte a fűzfát, és erejét megfeszítve, körmével húzta le a törzstől elváló háncsot, mintha csak valami elejtett vad bőrét nyúzná. Fehéren villogtak a nyúzott bokrok, és a kis taknyos rosszcsont Pussinenek is ott lábatlankodtak anyjuk körül, mintha segíteni akarnának neki.
Anyjuk meg egyre csak tépkedte a faháncsot és szidta a mihaszna porontyokat, mint a bokrot. A kunyhóban a legkisebbek és legnyűgösebbek alig várták, mikor bukkan már elő anyjuk a zsenge füzesből. És amikor végre megérkezett és ledobta hátáról a faháncsköteget, tűz fölé akasztotta a vizes- vödröt és szoptatni kezdett. Ilyen asszony volt ő azidötájt, hoay öröm volt nézni.
A betegségnek nem sok dolga akadt az ő háza táján. A nyarakat mezítláb töltötte, még fagyos földön is így járt, mert a talpán úgy megvastagodott a bőr. Aj őszi jégen is mezítláb lépkedett, kezében kimustrált fejsze, ezzel ütögette agyon a menyhalakat, hogy hallevest főzhessen a Pussineneknek Ilyen anya volt az anyó. És a szája is járt, csaknem szakadatlan.
Erőteljes, kifejező finn nyelvétől visszhangzott a ház tája, és a szüntelen gyereksi- kongatás és munka közepette hányszor csendült fel vidám nevetése, a finn szegénységnek ez a kedves fűszere! Mondhatják egyesek, hogy az ő keze-munkája, sütése, főzése, mosása, foltozása mind, mind olyan természetű munka, ami széthull és elenyészik.
Hiszen a körme tépte faháncsok is már rég elrothadtak a tímár cserzőkádjában — és mezítelen talpán, melyet a szegénység cserzett vastagra és keményre, most is ugyanúgy kell lótni-futnia mint azelőtt.
De másfél tucat Pussinen mégiscsak másfél tucat. Sok férfias fejszecsapás mennydörög le a szálfákra Finnország határtalan erdeiben. Finn eredetiből fordította: Képes Géza F elhívott telefonon egy asszony. Családi kapcsolatokra hivatkozottá Izgatottan könyörgött, bizonyára fontos oka lehet a találkozásunkra- Jó, elmegyek az korhadt krumpli lehelet megjelölt presszóba, a pályaudvar közelébe.
Hogy ismerjük meg egymást? A kávéfőzőnő majd eligazít. Előbb érkeztem, be kellett mutatkoznom a kávéfőzőnőnek. Az egyik táskából rögtön kiemelt egy vastag kötetet, egy korhadt krumpli lehelet lap évfolyamát, melynek bekötő táblája belső oldalán régimódi írás igazolta, hogy ezt az irodalmi terméket anyám nagyanyai bátyja ajándékozta a piros kabátos nagyapjának. Innen a rokonság. Most már könnyen elmélyítette: szüleim gyakran nyaraltak az ő szüleinél abban a gömöri faluban, ahol anyámnak rokonai éltek.
A krumplibogár és lárvájának legyőzése S02E34
Fehér kötényt adott apámra, aki anyámmal felváltva megkö- pülte és megette az írósvajat, azután a fűbe heveredett- Később felkelt és megírta, ott náluk, a legszebb regényét Apám szerette az írósvajat, a fűbeheveredés is elképzelhető, halljuk az adomát. Nincs, a történetnek vége! Ebből akar regényt írni apámról. Férjének ugyanis csekély a fizetése, három nagy lányuk van, neki is jövedelem utón kell korhadt krumpli lehelet.
Az írásra érez tehetséget, már nem kezdő, mintát hozott az eddigi eredményéből. Egyik műve egy külföldi orvosról és nejéről szól, akikkel ő vásárlás közben kötött életreszóló barátságot, a másik Munkácsy Mihályról és csodálatos karrierjéről.
Mindkét cikk külföldön jelenik majd meg, hiszen ő csak férjhez jött Magyarországra, önglló üzlettulajdonos volt. Vagon tételekben dolgoztam- Mikor a forint beállt, almát hoztunk Gömörből. Fillérekért hogyan lehet kaparni a férgek petéit és ötszörös áron adtam el.
Űj forintért! Családi házat vettünk és használt kocsit, egy teniszbajnoktól. Istenem, akkoriban fniA-oV ért mindenhez hozzá lehetett jutni. Mit csinál a férje? Kitanulta a villanyszerelő szakmát az ötvenes évek elején, de nem bírta a strapát az állami vállalatnál. Most is olyan hízót nevel nekünk, ha áthozom, elég lesz egy évre.
Tőle nem, mert neki csak az a kis öregségi segélye van- De mikor meghalt az apám, korhadt krumpli lehelet örökségemből építettük a balatoni nyaralót. És energikus.
Ma is fél mázsa birsalmából sajtot főztem. Belevágtam három kiló diót. Jönnél: az ismerősök, hoznak áfonyát, meg somot, szörpöt főzök belőle, akarom mondani, lekvárt. Nagy munka, de megéri, bármilyen mennyiségben el lehet adni.
Akkora kertem van, mint ez a presszó- Száz tő rózsám korhadt krumpli lehelet benne, két forintjával árultam nyáron a szálját. Most gladiolusz hagymát árulok, gyönyörű a gla- dioluszom, veszik, mint a cukrot.
A gépkocsivezetés veszélyes üzem, csak gépjárművezetői engedély birtokában gyakorolható.
A begóniát tegnap kiszedtem, cserépbe raktam, majd mind eladom. Ismerősöknek, iskolának. Én mindent el tudok adni.
Egyébként az Édenkert elbeszéléseinek megvolt az a tendenciájuk is, hogy becsületességgel az ember a legtöbbre viszi. Ez ellen nem lehet semmi kifogásunk, és szívesen emlékszem vissza a szegény Ruženka esetére, akinek a becsületessége három folytatásra terjedt. Karácsonyest volt. Ruženka szüleinek a leánykájukon kívül csak egy hasáb fájuk volt a házban. Ruženka ment hát, hogy felszedje a földről a szenet, amit elhullajtanak a szeneskocsik.
Ma is eladtam egy szomszéd zöldségét áz üzemi étkezdében. A szíja aztán a rárakott gally ro- dóknak segítsen, egy kis ezért, pogni kezdett.
Module:R:ErtSz/data/sandbox
Megfőtt bizony azért. Mert a kicsinyek szája ott jó sok krumpli, mert szája örökösen tátogott, mint az van mindegyik Pussinennek, éhes verébfiókák csőre.
Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. Na megállj, te csirkefogó! Most azonnal előveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!! Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: - Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonylik két másik mennyiséghez, valamint
Pus- ahová benyornakodik az enni- sínen anyó eljárogatott dol- való, ha meg nem eszik, olyan gozni a környék gazdáinak LOVAS LÁSZLÓ: Üvegfúvók A huta-csarnok műhely-katlanában vörös golyók gomolygó sűrű ködben a vajúdás tűz-víz útjain lebegnek, s e könyörtelenség szelíd foglyaként kiöblösödnek tisztán, ismerősen. Korhadt krumpli lehelet terjeng. Vigyázzban álló kohók őrsorán mint vékony indákon átkúszó1 kígyók, vaspálcikákon pirosló ívek szállnak a mezítlen anyag fortyogó tüzpoklából, korhadt krumpli lehelet foknál forróbb folyékonyságon a nagy-világ éhes asztalára.
A nyílt ajkú kohók Mondom a lányoknak, menjetek, vegyetek jegyet a meccsre, milyen jó lesz készre várni a külföldieket. Csak érteni kell hozzá Már mindet ismerem, ők is engem. Kérdi, mi van a szatyorban?
Tessék zöldpaprikagyönyörű, azt Gömörben nagyon szeretik. Korhadt krumpli lehelet alatta? Ott is paprika.
Navigation menu
No igen. Kicsit sole azt mondja a vámos. Kérem szépen, az én rokonaim rögtön azt kérdezik, paprikát hoztál? De milyen kicsinyes vámos, három kilót kivett a szatyorból.
Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
És minden csomagomat feltúrta. Hogy ez több a megengedett kiviteli értéknél. Ilyen balszerencse ért, szinte az egész fuvaromat be kellett rakni egy nagy papírzsákba, visszafelé megkaptam és szégyenemre hazahoztam. Vámot elvből nem fizetek. Kocsin egyszerűbb, azt meg lehet pakolni, de még megyünk idén a disznóért, hát nem akartam kockáztathi.
Vannak ilyen kockázatok, azért gondoltam, hogy mégiscsak könnyebb lesz írni.
NÖVÉNYVÉDELEM
Igazán nem olyan nagy dolog magának, melyik újságba tudná betenni a regényemet? Hány kész korhadt krumpli lehelet van? Még nincs, csak nem dolgozom valamin, mielőtt piacot teremtenék neki?
Beszéljünk magyarul, mit kér érte, ha lediktálom a papája gömöri kapcsolatait? Van egy, egy öreg ismerős néni, ő is találkozott vele néha, majd én kikérdezem. Pár üveg hocserlí lekvárral beéri. Azt tudom, az a legfontosabb. No, lesz üzlet, vagy nem?
Van magának családja? Az ember mindent tegyen meg a családjáért. Még hiányzik nekik a gyakorlat. Gyakorlat kell és. Isten segedelmével. Én kérem a külvilágban materiális vagyok, ahogy az ma kell, de a gyermekeimet vailáserkölcsi nevelésben részesítem.
Otthon fáradhatatlan családanya vág vök. Tudnék szerezni extra minőségű diót és bármilyen színű kordbársonyt. Bármit, decemberben kocsival megyek a disznómért. Az őszinteség. Nyílt kártyával játszom. Különben is, egy rokonban, pláne kollégában ne bízhatnék?
N evettem.
Megsértődött, dobolni kezdett az asztalon. Addig gondolkozzon az ajánlatomon, nem bánja meg. Kitette a szűrömet, de ő maradt. Bizonyára még mássv 's volt tárgyalása a presszóban.