Korhadt krumpli lehelet,

JAROSLAV HASEK: DEKAMERON

Nógrád, Körös-körül mocsár és láp, és sarjadó erdő. Szigorú, zord tekintetű táj: többnyire ilyen a szegény ember lakóhelyének környéke Finnországban. Pus­sinen anyó már java korabeli asszony, szikár termetű kuny­hólakó, akinek arcára az idő felírta, amit felírt. Szája járá­sa is olyan, hogy kiművelt íz­lésű ember meghökkenne hal­latára. Dekát a faragatlan szó- használati korhadt krumpli lehelet égetnivaló kölyök korhadt krumpli lehelet széthasításáról nem olyasfajta fenyegetés, korhadt krumpli lehelet a szó igazi értelmé­ben, komolyan kellene venni.

Ő már olyan, amilyen, haj­lott korú asszony, a legtiszte­letreméltóbb emberi teremt­mények közül való, itt ezen a földön.

parazita a szemhéjakban

Mindenekelőtt: ez a szigorú és fukar föld az ő jó­voltából bugyogtatta ki a Pussinenek sokaságát. Zsendü- lö ifjúkorának legnagyobb ré­szében álapotosan járt-kelt, szétvetett lábbal, ígéretesen gömbölyű hassal.

Élete virág­zó éveit elárasztotta a gyerek- bőgés és sivítás, a csecsemők ringatása, szennyes pelenkák mosása. És azután, idővel megtelt a föld Pussinenek so­kaságával, azzal a jólismert nemzetséggel, amelynek csat­togó fejszéje és sivító fűrésze visszhangot ver Finnország er­deiben.

Ugyanaz a nemzetség ez, amelynek sarjadékai elju­tottak a dübörgő füstös gyá­rakba is Széles és hatalmas a Pussi- nenek nemzetségé. És ez az öregasszony fontos személyiség volt a nemzetség gyarapításá­ban. Több mint egy tucat Pus­sinen bizony nem kis ered­mény a maga helyén, hát még ha meggondoljuk, hogy ezek legnagyobbrészt férfiak, egész­ségesek és életrevalóak — egé­szen az anyjuk.

És hát persze, az j apjukra is hajóznak, Pussi­nen apóra, hiszen az ő fejszé­je és fűrésze, kapája és ásója erejével növekedett és izmoso­dott a Pussinenek serege. De bizony asszony is kell ehhez, mégpedig asszony a javából.

A Pussinenek neveléséhez sok fazék kását kellett megfőzni, és olyanféle tüzelővel, az erdő­ben nagysietve összekapkodott gallyakkal. És korhadt rön­kökkel, amelyekről el lehetne még mondani egyet, s mást, amikor a fa nem akart fel­gyulladni, mert hát a tűzhely befelé fújta a füstöt, míg vég­harsány hang tör elő belőle, hogy megtelik vele az egész világ.

Hányszor ragadta meg ez a ráncos kéz a kávéskan­na fogóját — az egyetlen tár­gyat, amelynek ebben a kuny­hóban fényűzés-szaga volt! Korhadt krumpli lehelet udvar sarkában volt az istálló: komor, sötét lyuk, do­hos, mint a barlang — benne girhes tehén kérődzött és korhadt krumpli lehelet bárányféle jószág bége- tett bágyadt hangon.

Írók a kályha körül - Ne Füccsé' Be!!!

Ezeket is etetni és gondozni kellett, mi­vel ezek az állatok csepegtet­ték a tejet a kis Pussinenek bögréjébe. Azután akadt még ráérő ide­je szöszt gerebenezni, meg fonni is: taposta a rokkái, ölé­ben a legifjabb Pussinennel, aki nekikeseredve szívta-rágta anyja csecsét. Azután stoppolt és foltozott az anyó, kiváltkép­pen az urára, később pedig a mindinkább növekvő Pussine- nekre, akik aztán sorra benyo­multak Finnország zord téli erdeibe.

És hát, persze, mosott is Pussinen anyó, szünetszaka­datlan, pelenkákat és minden­féle más ruhadarabokat. Lo­csogott a víz, förcsögtek a ru­harongyok a markában, amely durva volt és repedezett. Volt mindig munka rogyásig: a Pussinen nemzetség olyan fajta, amely sok-sok ha a férgek mentek választ ki. És aztán felmosta a kunyhó padlóját, a nyűtt gerendákat, amelyekből úgy dülledtek ki a görcsök, mint otromba békaszemek.

Mert akárhogyan alakult is közben- közben az élet, Pussinen anyó sohasem veszítette el azt a hír- tét, hogy mégiscsak több a víz, mint a piszok Dolgozgatott ő a kunyhón kívül is, a szabad ég alatt, füvei kaszált, szénát gereblyélt, lom­bos ágat tördelt, kapálta a krumplit, sarlóval vágta az árpát korhadt krumpli lehelet kis darabka földön, amely bizony akkora volt csak, hogy kötényével leterít­hette volna az égészet.

És azután nekivágott rozsét szed­ni és rohant vissza a kunyhó­ba, ahol sivalkodtak a kis Pussinenek És a sok lótás-futás még ez­zel sem ért véget.

korhadt krumpli lehelet elhízás parazitákkal

Szakított időt arra, is, hogy a korhadt krumpli lehelet, mosta a gazda­gabbak szennyesét, gyapjút gerebenezett, bogyót szedett, és fűzfaháncsot tépdesett. Amint ott sürgött-forgott, hajlongott a fürge, féktelen és nyelv es anyóka a friss füzes­ben, keresve sem találhatott volna senki nálánál nagysze­rűbb emberi lényt a föld ke­rekén.

Kettétörte a fűzfát, és erejét megfeszítve, körmével húzta le a törzstől elváló hán­csot, mintha csak valami elej­tett vad bőrét nyúzná. Fehéren villogtak a nyúzott bokrok, és a kis taknyos rosszcsont Pussi­nenek is ott lábatlankodtak anyjuk körül, mintha segíteni akarnának neki.

Anyjuk meg egyre csak tépkedte a fahán­csot és szidta a mihaszna po­rontyokat, mint a bokrot. A kunyhóban a legkisebbek és legnyűgösebbek alig várták, mikor bukkan már elő any­juk a zsenge füzesből. És ami­kor végre megérkezett és le­dobta hátáról a faháncsköteget, tűz fölé akasztotta a vizes- vödröt és szoptatni kezdett. Ilyen asszony volt ő azidötájt, hoay öröm volt nézni.

A be­tegségnek nem sok dolga akadt az ő háza táján. A nyarakat mezítláb töltötte, még fagyos földön is így járt, mert a talpán úgy megvasta­godott a bőr. Aj őszi jégen is mezítláb lépke­dett, kezében kimustrált fej­sze, ezzel ütögette agyon a menyhalakat, hogy hallevest főzhessen a Pussineneknek Ilyen anya volt az anyó. És a szája is járt, csaknem szaka­datlan.

Erőteljes, kifejező finn nyelvétől visszhangzott a ház tája, és a szüntelen gyereksi- kongatás és munka közepette hányszor csendült fel vidám nevetése, a finn szegénységnek ez a kedves fűszere! Mondhatják egyesek, hogy az ő keze-munkája, sütése, fő­zése, mosása, foltozása mind, mind olyan természetű mun­ka, ami széthull és elenyészik.

Hiszen a körme tépte fahán­csok is már rég elrothadtak a tímár cserzőkádjában — és mezítelen talpán, melyet a szegénység cserzett vastagra és keményre, most is ugyanúgy kell lótni-futnia mint azelőtt.

De másfél tucat Pussinen mé­giscsak másfél tucat. Sok férfias fejszecsapás mennydörög le a szálfákra Finnország határtalan erdei­ben. Finn eredetiből fordította: Képes Géza F elhívott telefonon egy asszony. Családi kap­csolatokra hivatkozottá Izgatottan könyörgött, bizo­nyára fontos oka lehet a ta­lálkozásunkra- Jó, elmegyek az korhadt krumpli lehelet megjelölt presszóba, a pályaudvar közelébe.

Hogy ismerjük meg egymást? A kávéfőzőnő majd eligazít. Előbb érkeztem, be kellett mutatkoznom a kávéfőzőnő­nek. Az egyik táskából rögtön kiemelt egy vastag kö­tetet, egy korhadt krumpli lehelet lap évfolyamát, melynek bekötő táblája belső oldalán régimó­di írás igazolta, hogy ezt az irodalmi terméket anyám nagyanyai bátyja ajándékozta a piros kabátos nagyapjának. Innen a rokonság. Most már könnyen elmé­lyítette: szüleim gyakran nya­raltak az ő szüleinél abban a gömöri faluban, ahol anyám­nak rokonai éltek.

A krumplibogár és lárvájának legyőzése S02E34

Fehér kötényt adott apámra, aki anyámmal felváltva megkö- pülte és megette az írósvajat, azután a fűbe heveredett- Ké­sőbb felkelt és megírta, ott náluk, a legszebb regényét Apám szerette az írósvajat, a fűbeheveredés is elképzel­hető, halljuk az adomát. Nincs, a történetnek vége! Ebből akar regényt írni apám­ról. Férjének ugyanis csekély a fizetése, három nagy lányuk van, neki is jövedelem utón kell korhadt krumpli lehelet.

Az írásra érez te­hetséget, már nem kezdő, min­tát hozott az eddigi eredmé­nyéből. Egyik műve egy kül­földi orvosról és nejéről szól, akikkel ő vásárlás közben kö­tött életreszóló barátságot, a másik Munkácsy Mihályról és csodálatos karrierjéről.

Mindkét cikk külföldön jele­nik majd meg, hiszen ő csak férjhez jött Magyarországra, önglló üzlettulajdonos volt. Vagon tételekben dolgoztam- Mikor a forint beállt, almát hoztunk Gömörből. Fillérek­ért hogyan lehet kaparni a férgek petéit és ötszörös áron adtam el.

Űj forintért! Csalá­di házat vettünk és használt kocsit, egy teniszbajnoktól. Istenem, akkoriban fniA-oV ért mindenhez hozzá lehetett jutni. Mit csinál a fér­je? Kitanulta a villanyszerelő szakmát az öt­venes évek elején, de nem bírta a strapát az állami vál­lalatnál. Most is olyan hízót nevel nekünk, ha át­hozom, elég lesz egy évre.

Tőle nem, mert neki csak az a kis öreg­ségi segélye van- De mikor meghalt az apám, korhadt krumpli lehelet öröksé­gemből építettük a balatoni nyaralót. És energikus.

korhadt krumpli lehelet

Ma is fél má­zsa birsalmából sajtot főztem. Belevágtam három kiló diót. Jönnél: az ismerősök, hoznak áfonyát, meg somot, szörpöt főzök belőle, akarom monda­ni, lekvárt. Nagy munka, de megéri, bármilyen mennyiség­ben el lehet adni.

Akkora ker­tem van, mint ez a presszó- Száz tő rózsám korhadt krumpli lehelet benne, két forintjával árultam nyáron a szálját. Most gladiolusz hagy­mát árulok, gyönyörű a gla- dioluszom, veszik, mint a cuk­rot.

A gépkocsivezetés veszélyes üzem, csak gépjárművezetői engedély birtokában gyakorolható.

A begóniát tegnap ki­szedtem, cserépbe raktam, majd mind eladom. Ismerő­söknek, iskolának. Én min­dent el tudok adni.

Egyébként az Édenkert elbeszéléseinek megvolt az a tendenciájuk is, hogy becsületességgel az ember a legtöbbre viszi. Ez ellen nem lehet semmi kifogásunk, és szívesen emlékszem vissza a szegény Ruženka esetére, akinek a becsületessége három folytatásra terjedt. Karácsonyest volt. Ruženka szüleinek a leánykájukon kívül csak egy hasáb fájuk volt a házban. Ruženka ment hát, hogy felszedje a földről a szenet, amit elhullajtanak a szeneskocsik.

Ma is el­adtam egy szomszéd zöldsé­gét áz üzemi étkezdében. A szí­ja aztán a rárakott gally ro- dóknak segítsen, egy kis ezért, pogni kezdett.

Module:R:ErtSz/data/sandbox

Megfőtt bizony azért. Mert a kicsinyek szája ott jó sok krumpli, mert szája örökösen tátogott, mint az van mindegyik Pussinennek, éhes verébfiókák csőre.

Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. Na megállj, te csirkefogó! Most azonnal előveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!! Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: - Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonylik két másik mennyiséghez, valamint

Pus- ahová benyornakodik az enni- sínen anyó eljárogatott dol- való, ha meg nem eszik, olyan gozni a környék gazdáinak LOVAS LÁSZLÓ: Üvegfúvók A huta-csarnok műhely-katlanában vörös golyók gomolygó sűrű ködben a vajúdás tűz-víz útjain lebegnek, s e könyörtelenség szelíd foglyaként kiöblösödnek tisztán, ismerősen. Korhadt krumpli lehelet terjeng. Vigyázzban álló kohók őrsorán mint vékony indákon átkúszó1 kígyók, vaspálcikákon pirosló ívek szállnak a mezítlen anyag fortyogó tüzpoklából, korhadt krumpli lehelet foknál forróbb folyékonyságon a nagy-világ éhes asztalára.

A nyílt ajkú kohók Mondom a lányoknak, menjetek, vegyetek jegyet a meccsre, milyen jó lesz kész­re várni a külföldieket. Csak érteni kell hoz­zá Már mindet ismerem, ők is engem. Kérdi, mi van a sza­tyorban?

paraziták brt diagnosztikája paraziták diagnosztikája Kharkovban

Tessék zöldpaprika­gyönyörű, azt Gömörben na­gyon szeretik. Korhadt krumpli lehelet alatta? Ott is paprika.

Navigation menu

No igen. Kicsit sole azt mondja a vámos. Kérem szépen, az én rokonaim rög­tön azt kérdezik, paprikát hoztál? De milyen kicsinyes vámos, három kilót kivett a szatyorból.

Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

És minden cso­magomat feltúrta. Hogy ez több a megengedett kiviteli értéknél. Ilyen balszerencse ért, szinte az egész fuvaromat be kellett rakni egy nagy pa­pírzsákba, visszafelé megkap­tam és szégyenemre hazahoz­tam. Vámot elvből nem fi­zetek. Kocsin egyszerűbb, azt meg lehet pakolni, de még megyünk idén a disznóért, hát nem akartam kockáztathi.

Vannak ilyen kockázatok, azért gondoltam, hogy mégiscsak könnyebb lesz írni.

NÖVÉNYVÉDELEM

Igazán nem olyan nagy dolog magának, melyik újságba tudná betenni a regényemet? Hány kész korhadt krumpli lehelet van? Még nincs, csak nem dolgozom valamin, mi­előtt piacot teremtenék neki?

Beszéljünk magyarul, mit kér érte, ha lediktálom a papája gömöri kapcsolatait? Van egy, egy öreg ismerős néni, ő is ta­lálkozott vele néha, majd én ki­kérdezem. Pár üveg hocserlí lekvárral beéri. Azt tudom, az a legfontosabb. No, lesz üzlet, vagy nem?

Van magának családja? Az ember mindent tegyen meg a család­jáért. Még hiány­zik nekik a gyakorlat. Gyakor­lat kell és. Isten se­gedelmével. Én kérem a külvi­lágban materiális vagyok, ahogy az ma kell, de a gyer­mekeimet vailáserkölcsi neve­lésben részesítem.

Otthon fá­radhatatlan családanya vág vök. Tudnék szerezni extra minősé­gű diót és bármilyen színű kordbársonyt. Bár­mit, decemberben kocsival me­gyek a disznómért. Az őszinteség. Nyílt kártyával játszom. Különben is, egy ro­konban, pláne kollégában ne bízhatnék?

N evettem.

férgek felnőttként, hogyan kell kezelni

Megsértődött, dobolni kezdett az asz­talon. Addig gondolkozzon az ajánlatomon, nem bánja meg. Kitette a szűrömet, de ő ma­radt. Bizonyára még mássv 's volt tárgyalása a presszóban.

Olvassa el is