Csuka galandférgekkel,
Parazitás fertőzöttségek és betegségek természetes vízi és tenyésztett süllőállományokban Molnár Kálmán, Varga Ádám, Székely Csaba MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Budapest Kivonat A csuka galandférgekkel tervezett tenyésztésbe vonása indokolja, csuka galandférgekkel többéves jegyzeteinket átnézve képet adjunk az általunk kimutatott süllő-élősködőkről, s kiemeljük azokat a fajokat, amelyek a halfaj tenyésztése során szerepet játszhatnak.
Természetes vizekben elsősorban a Balatonon végzett többéves vizsgálatunk bizonyítja, hogy a süllőnek nincs semmivel sem kevesebb kórokozó parazitája, csuka galandférgekkel más halfajainknak.
Magyarra átültette és kibővítette: Dr. Kotlán Sándor. Általánosan elfogadott nézet szerint a galandférgek a mételyektől származtak le, amit egyebeken kívül galandféreg csuka a körülmény is igazolni látszik, hogy a galandféreg csuka egy kis csoportja Cestodaria különleges bélyegei alapján valóban mételyek és galandférgek közt átmeneti, összekötő kapocsnak tekinthető. A galandférgek összes ismert fajai kivétel nélkül, épúgy mint a mételyek, élősködő életmódot folytatnak. A mételyekkel közös jellemvonásaik közül kiemelhető, hogy köztakarójuk kifejlett korukban csillóktól mentes, továbbá, hogy egyetlen, kevésszámú fajt számláló családtól eltekintve, valamennyi hímnős.
Eddigi munkánk során erről a halfajról 31 különböző rendszertani helyű élősködőt tudtunk kimutatni a Balatonból, s ezek között több, jelentős fertőzöttséget okozó, pathogén faj is létezik. Az élősködők egy része tipikusan csak természetes vizekben előfordulni képes parazita, melyek halastavakban, illetve intenzív tenyészetekben való előfordulásával nem kell számolnunk.
Ilyenek a süllőivadék belében gyakran előforduló Camallanus fonálféregek, a Proteocephalus galandférgek, mely emberi parazita látható a képen Bucephalus mételyek, valamint az uszonyokon fekete pettyes betegséget okozni képes Csuka galandférgekkel metacerkáriák.
Nagy csuka kis csukát fogott
Ezeknek az élősködőknek a fejlődéséhez tógazdaságokban, vagy intenzív telepeken nincsenek meg a megfelelő köztigazda szervezetek. Ugyanakkor néhány parazita faj esetében feltételezhető, hogy tógazdaságokban és intenzív telepeken azok a pontyfélékhez hasonló fertőzöttséget okozhatnak.
Nem kétséges, hogy a darakór kórokozója, az Ichthyophthirius multifiliis a süllőt is károsítani tudja, s bár a süllőn más Trichodina fajok élősködnek, mint a pontyon, ezek is megtelepedhetnek a halakon. Nemzetközi adatok vannak a fátyolbetegségnek, ichthyobodonózis-costiózis az előfordulására vonatkozóan tenyésztett állományokban.
Ezek a fajok is elszaporodásra képesek.
Magyarra átültette és kibővítette: Dr. Kotlán Sándor. Általánosan elfogadott nézet szerint a galandférgek a mételyektől származtak le, amit egyebeken kívül az a körülmény is igazolni látszik, hogy a galandférgek egy kis csoportja Cestodaria különleges bélyegei alapján valóban mételyek és galandférgek közt átmeneti, összekötő kapocsnak tekinthető. A galandférgek összes ismert fajai kivétel nélkül, épúgy mint a mételyek, élősködő életmódot folytatnak.
Valószínűnek tartjuk, hogy az Ergasilus sieboldi és Argulus foliaceus nevű parazitarákok tógazdaságokban is hasonló intenzív fertőzést okozhatnak, mint a Balatonban. A süllőnek is megvan a maga specifikus, gócos kokcidiózist okozni képes élősködője. Természetesen kútvízre épülő recirkulációs rendszerekben semmiféle élősködő-fertőzöttségre nem kell számítanunk.
De, vajon lesz ilyen? Ha esetenként mégis a fél-intenzív megoldásokban gondolkodnak tenyésztőink, akkor szíves figyelmükbe ajánljuk azt az Ancyrocephalus paradoxus okozta kopoltyúférgességet, amely már Magyarországon is bemutatkozott, s amely a kopoltyúlemezek destrukciójával és elhullással járó tünetekben jelentkezett intenzíven nevelt süllő állományokban.
A süllő vírusos és baktériumos csuka galandférgekkel keveset tudunk. A harcsa és csuka újabban kimutatott vírusos betegségei azonban arra utalnak, hogy ezekkel is számolni kell a halfaj intenzív tenyésztésbe vonása esetén.
Magyarra átültette és kibővítette: Dr. Kotlán Sándor. Általánosan elfogadott nézet szerint a galandférgek a mételyektől származtak le, amit egyebeken kívül az a körülmény is igazolni látszik, hogy a galandférgek egy kis csoportja Cestodaria különleges bélyegei alapján valóban mételyek és galandférgek közt átmeneti, összekötő kapocsnak tekinthető. A galandférgek csuka galandférgekkel ismert fajai kivétel nélkül, épúgy mint a mételyek, élősködő életmódot folytatnak. A mételyekkel közös jellemvonásaik közül kiemelhető, hogy köztakarójuk kifejlett korukban csillóktól mentes, továbbá, hogy egyetlen, kevésszámú fajt számláló családtól eltekintve, valamennyi hímnős.
