Paraziták Afrikából. Navigációs menü
Szalagféreg
Paraziták Afrikából urogenitális r. Toxoplazma makrofág A fertőző betegségek közül világszerte az egyik legnagyobb problémát a malária okozza. A maláriás váltóláz kialakulását okozó Plasmodium-fajok paraziták Afrikából a A betegséget okozó egysejtű protozoont a maláriaszúnyogok Anopheles-fajok terjesztik — elsősorban a trópusokon.
A köztes gazda csípésekor a sporozoitok az ember vérével a májba jutnak, ahol paraziták Afrikából osztódnak. Az itt kialakuló merozoitok a vérbe kerülnek, és a vörösvérsejteket fertőzik meg. A szaporodó egysejtűek nagy mennyisége miatt a vörösvérsejtek 24, illetve 48 óránként szétesnek — ilyenkor újabb merozoiták kerülnek a vérbe. Ez a ciklusosan lezajló esemény okozza a lázat, innen a betegség váltóláz elnevezése.
Immunológia
A merozoitok gametocitákká differenciálódnak, amelyeket egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszív. A gametocitákból a rovar nyálmirigyében jön létre a zigóta, amiből kialakulnak az újabb sporozoitok. Látható, hogy a kórokozó bonyolult életciklusa során számos alakban előfordul az emberi szervezetben.
Ezért nagy kihívás a maláriavakcina létrehozása — gyakorlatilag az élősködő minden fejlődési stádiumának sporozoit, merozoit, gaméták antigénje ellen kell kialakítani a hatékony immunológiai védelmet. Fokozza a nehézségeket, hogy a paraziták által okozott paraziták Afrikából krónikus, visszatérő jellegűek.
A különböző gyógyszeres kezelések antibiotikumok hatása nem tartós, mivel a környezetben élő kórokozók újrafertőzik az embereket.
Paraziták, amik belénk költözhetnek
Az élősködők állandó jelenléte paraziták Afrikából szervezetben olyan krónikus immunológiai reakciókat idéz elő, amelyek szövetroncsoláshoz vezetnek, és számos esetben nagyobb kárt okoznak, mint maga a parazita. A malária váltóláz kialakulása — a Plasmodium falciparum életciklusa.
A egysejtű protozoon sporozoitái szúnyogcsípéssel kerülnek az ember vérébe. A májba jutva intenzíven osztódnak, és a kialakuló merozoitok megfertőzik a vörösvérsejteket. A szaporodó egysejtűek 24, ill.
A gametocitákká differenciálódó merozoitokat egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszívja, és a rovarban kialakul a zigóta, amiből létrejönnek az újabb sporozoiták.
Kivételt csupán az alacsonyabbrendű köztesgazdából származó paraziták képeznek; ezek közül számos elpusztul a komplementrendszer aktiválódásának eredményeként. Szintén hatástalanok a fagociták: a legtöbb bekebelezett parazita külső burkát tegmen nem képesek megemészteni.
Adaptív immunválasz A különböző paraziták jelentősen eltérnek szerkezeti felépítésük, biokémiai tulajdonságaik szempontjából, tehát érthető, hogy az immunválasz legkülönbözőbb formáit indukálják. Számos féreggel — így pl. A többsejtű paraziták ellen kialakuló Th2-irányú adaptív immunválasz igen komplex Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki.
Az IgE egyrészt a hízósejtek FcεRI-hoz kötődve indukálja gyulladási gyomor belek szaga a szájból felszabadulását, paraziták Afrikából az eozinofil granulociták parazitaellenes ADCC-reakcióját is közvetítik.
Az utóbbi sejtek granulumaiból kiszabaduló fő bázikus fehérje MBP — lásd 3. A parazitaellenes védekezés során a komplementrendszer is aktiválódik, és a felszabaduló anafilatoxikus peptideknek a C3a-nak és a Paraziták Afrikából a helyi gyulladás fokozásában van szerepe. Mindez segíti a parazita szervezetből való eltávolítását. Többsejtű paraziták pl.
Afrikai álomkór
Schistosoma ellen kialakuló immunreakciók. A többsejtű paraziták ellen kialakuló immunválaszban paraziták Afrikából szerepet játszanak az IgE-antitestek, a hízósejtek és a bazofil granulociták. Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki IL-4 és IL-5 hatására.
A hazai vadegészségügy és vadgazdálkodás aktuális kérdései 2018_Dr.Gál János, Dr. Marosán Miklós
A hízósejtek IgE-közvetített aktiválása gyulladási mediátorok felszabadulását indukálja, amelyek — egyebek között — eozinofil és neutrofil granulocitákat, valamint monocitákat toboroznak a vérből a féreg behatolásának helyszínére.
A veleszületett immunitás elemei közül — a makrofágok mellett — a komplementrendszer aktiválásakor felszabaduló anafilatoxikus peptideknek, a C3a-nak és a C5a-nak a helyi gyulladás fokozásában van szerepe.
Így pl. A krónikus, sejtközvetített immunválasz során kialakuló rostos kötőszövet megakadályozza a máj vénáiban a vér áramlását, így károsítva ezt a létfontosságú szervet. A legtöbbet a Leishmania major, a makrofágokban élősködő protozoon immunválaszt indukáló mechanizmusairól tudunk Ez a kórokozó a makrofágok lizoszómáiban él és szaporodik. Azonban, ha az egyensúly eltolódik, és a Th2-sejtek aktiválódnak, akkor a szupresszív hatású citokinek — Paraziták Afrikából és IL-1 — gátolják a fagociták mikrobapusztító aktivitását.
A Leishmania egysejtű parazita által okozott fertőzés ellen kialakuló adaptív immunválasz. A makrofágok lizoszómáiban élő és szaporodó kórokozó ellen kialakuló immunválasz során a lebontott patogénből származó peptideket a sejtek MHC-II-molekulái prezentálják a Th1-sejteknek. Az aktivált limfocitákból felszabaduló IFNγ és TNFα stimulálja a fagocitákat, melyek vezikulumaiban a parazitákat elpusztító aktív oxigén- és nitrogén-származékok keletkeznek.
Új lehetőségek az álomkór elleni harcban
Ugyanekkor IL is felszabadul a makrofágokból, ami serkenti a Th1-sejtek proliferációját. A fertőzés leküzdése szempontjából fontos a Th1- és a Th2-sejtek aránya, mivel az utóbbiak által termelt IL-4 és IL gátolja a kórokozó elpusztításához vezető folyamatokat.
A parazita mindezeken túl még arra is képes, hogy félrevezetve az immunrendszert, elkerüli annak támadását. A Yale Egyetem Közegészségügyi Karának kutatói új felfedezéssel járulhatnak hozzá a rendkívül súlyos betegség gyógyításához, melyet eddig igen nehezen, sok mellékhatást okozó paraziták Afrikából kezeltek. A Yale kutatói ott szeretnék megfékezni a betegséget, ahol az az ember szervezetébe lép: a cecelégy csípése helyén. A parazita fertőzőképes alakot öltött sejtformájának molekuláris és biokémiai vizsgálatát eddig nem nagyon lehetett elvégezni, mivel igen csekély számban van csak jelen a cecelégy nyálában, túlnyomó részben a parazita nem fertőző formái uralják a közeget.
A paraziták menekülési útjai Mint minden patogén fennmaradásának, a paraziták létének, illetve túlélésének is feltétele, hogy ne váltsák ki a gazdaszervezet immunreakcióit, de ugyanakkor ne is pusztítsák el azt. A paraziták egyik legfontosabb jellemzője, hogy antigenitásuk elenyésző.
Az is az immunválasz elkerülését szolgálja, hogy számos protozoon az immunrendszer elől elzárt helyen telepszik meg.
Gyakran megfigyelhető — pl.
Horogféreg (Ancylostoma duodenale)
Másik módja az immunreakciók elkerülésének a felszíni antigének struktúráinak megváltoztatása az életciklus során. Ahogy ezt korábban részleteztük, igen feltűnő a trypanosomák felszínének változása. Számos parazita — pl. DAF analóg. Mások — pl. A makrofágok általi eliminációt a Toxoplasma gondii úgy kerüli el, hogy a fagoszóma és a lizoszóma fúzióját gátolja.
